Amerika

Dél-Amerika legszegényebb és mégis csodálatos országa: Bolívia

Miért érdemes meglátogatni Dél-Amerika legszegényebb országát?

Hirdetés

Bolívia nem túl gyakori tétel a Dél-Amerikába utazók listáján, és aki idelátogat, általában nem tölt el túl hosszú időt az ország felderítésével. Legtöbben az egyik fővárost (merthogy Bolíviának kettő is van belőle), La Pazt és Salar de Uyuni-t látogatják, pedig Boliviában bőven akad látnivaló. Bolívia nem tartozik Dél-Amerika legnagyobb országai közé, de területe így is kábé tizenkétszer akkora, mint magyarországé; lakossága pedig közel azonos vele.

Egy hónapot töltöttünk Bolíviában, káprázatos és kietlen tájakon utaztunk át és ettünk-ittunk sok finomat és…khm.. érdekeset. Kellemesen csalódtunk az emberekben és a nyugatiakhoz való hozzáállásukban. A lakosság nagy érsze nagyon barátságos, és a főként Peruban, Ecuadorban és Kolumbiában jellemző, a külföldi többet fizet mentalitás sem volt gyakori egyáltalán. Amikor ezt a cikket írjuk, már hat országot láttunk Dél-Amerikából (melyekről itt és itt olvashatsz) és Bolíviát, Chile mellett, a kedvenceink között tartjuk számon. Minden kalandvágyó utazónak meleg szívvel ajánljuk.

Halál út
Halál út

Bolívia három nagy térségre osztható természeti adottságai szerint: az Andok, az Amazonas es az Atacama sivatag. Ez három, rettentően különböző tájegység. Mi Peruban és Ecuadorban már bejártuk az Amazonas vidékeit, így ezt Bolíviában kihagytuk. Félreértés ne essék, Bolívia fejlődő ország, tehát az elvárásokat ennek fényében kell alakítani. Mi úgy érezzük, nagyon autentikus élményben volt részünk, úgy barangoltuk be az országot, hogy néha napokig nem találkoztunk fehérbőrű emberrel és teljesen az útközben felszedett spanyoltudásunkra kellett hagyatkoznunk.

Titicaca-tó es Copacabana

A Titicaca-tó Peru és Bolívia határán fekszik az Andokban. Dél-Amerika legnagyobb tava és a világon a legmagasabban fekvő tó, amin lehet közlekedni, 3812 méteren.

Kilatas a Nap szigetrol Titikaka
Kilatas a Nap szigetrol Titikaka

Az egyik legjobb program amire befizettünk a Titicaca-tónál, a Nap és a Hold-szigetek meglátogatása volt. A legendák szerint itt született az Inka nép (hasonló történet mint Ádám és Éva a Paradicsomban). A lassú hajókázást leszámítva egész nap kirándultunk. Megnéztünk néhány romot és összeismerkedtünk pár rokonlélek utazóval.

Inka templom romjaiA helyi emberek közül páran itt élnek ezeken a szigeteken, de legtöbben csak dolgozni járnak át ide. Élmény volt betekintést nyerni a helyi lakosok egyszerű mindennapjaiba. Bár tagadhatatlanul turista program volt, mégsem zaklattak minket, hogy fizessünk az elkészített képekért, vagy vagyünk meg ilyen-olyan kütyüket.

Copacabana önmagában nem túl látványos város, de ha megmásszátok a Kálvária kilátót, ami egy 45 perces séta, felejthetetlen élményben lesz részetek. Ahogy a nap alábukik az Andok hegyeinek, a tükörsima vízen pedig megannyi hajó ringatózik: olyan látvány, amit nem lehet elfeledni.

Calvaria Kilátóról a naplemente Titikaka
Calvaria Kilátóról a naplemente Titikaka

La Paz és a Halál Út

La Paz hatalmas, zajos es nyüzsgő város; és mint minden Latin-Amerikai nagyvárosban, a közlekedés itt is borzalmas. Közlekedési szabályok még elméletben sem léteznek, mindenki megy, amerre akar és parkol, ahol akar.

Merre is tart a forgalom?
Merre is tart a forgalom?

Az egyik legjobb program amivel La Paz-ban eltölthettek egy délutánt a Mi Teleféricós városnézés. Ez a 4000 méteren felállított kábelkocsi-rendszer a legmagasabb a világon, és behálózza a város jelentős részét. Leginkább, amúgy azért, hogy a tömegközlekedés egyszerűbb legyen a városban; metrót mégsem építhetnek.

Ez a közlekedési rendszer nem csak olcsó de igen nagy szükség is van rá, mivel a városban nagyon nagy a szmog. Ez a rendszer árammal működik aminek egy részét napelemekkel állítják elő, így sokkal környezetbarátabb. Több, mint 3000 embert röptet át a városon óránként és a jegy olcsóbb rá, mint a buszjegy.

Mi Teleferico La Paz
Mi Teleferico La Paz

A városközpont nagyon szép, van néhány tér, ahol tipikus, koloniális stílusú épüleket csodálhatunk meg, de mi ezt leginkább esti programnak ajánljuk, hiszen, mint mindenhol Dél-Amerikában, itt is este pezsdül fel az élet. A mi kedvencünk a Szent Ferenc Bazilika és tér, ahol kereskedők és művészek árulják portékáikat, és fiatalok, idősek, mindenféle emberek vegyülnek itt.

Innen nem messze találjuk Jean utcát ahol a város legrégebbi és legjobb állapotban fennmaradt koloniális stílusú épületei találhatók. A városban tekeregve még a Calle de las Brujas (boszorkány utca) is elkeveredtünk, talán nem átkoztak el minket a sok fényképezésért, azért itt mégiscsak mumifikált lámák vannak felaggatva a boltokban, nem holmi kamilla meg levendula.

DRágám, vegyünk egy mumifikált lámát!
DRágám, vegyünk egy mumifikált lámát!

La Paztól nem messze fekszik a sötét múltú Halál Út, amit az 1930-as években kényszermunkával építtettek a Chaco-i háború alatt többezer paraguayi rabbal. A nyomasztó nevű út 69 kilométer hosszú; 4650 méter magasról indul es ereszkedik alá fokozatosan az 1200 méteren fekvő Coroicóba ami már az amazonaszi régió szélen fekszik. A klíma változása már önmagában is élmény volt számunkra,a néha 600 méter mély, útmenti szakadékok es az egyre dúsabb es zöldebb növényvilág tette még érdekesebbé az utat. Az út tényleg veszélyes, de mivel szembejövő forgalom alig-alig akad az új út megépítése óta, az évi halálestek száma szerencsére jelentősen lecsökkent; többszázról tízen-húszonpárra.

Halál úton mocival
Halál úton mocival

Cochabamba

A Latin-Amerikában utazók körében nem ismeretlen élmény a gyomorrontás…nem kellemes dolog, de néha bizony megesik. Mi semmiesetre sem akartuk, hogy ez a kellemetlenség visszatartson minket a felfedezési formák általunk legkedveltebbjétől, a helyi ételek megkóstolásától, így ellátogattunk az ország gasztronómiai fellegvárába, Cochabambába.  A város amúgy arról is híres, hogy itt van Latin-Amerika legnagyobb Krisztus szobra (nagyobb mint Rióban)…

Cochabamba Krisztus szobor
Cochabamba Krisztus szobor

De vissza az ételekhez! A tukumanes szuper reggeli étel. Egy friss, meleg, tésztás tasak tele tömve krumplival, zöldséggel, néha hússal vagy tojással. Ezt friss öntetekkel, savanyúsággal vagy salátával eszik. Megéri megkeresni azokat az árusokat ahol sor van, tapasztalataink szerint mindig megéri, ha az utcán akarsz enni.

Tukumanes
Tukumanes

Saltenas szintén amolyan pékáru, de ez a kis fekete gerinces tasak pörkölthöz hasonló húsos, hagymás töltelékekkel van tele. Reggel, délben, este; mindig megtalálható.

Sopa de Mani a helyi ételek egyik legnagyobb slágere. Földimogyoró leves. Akinek nem hangzik túl kecsegtetően, azt kell mondanunk, egy hosszú nap után elég laktató vacsora.

A grillezés nem egészen számít egzotikusnak vagy tipikus dél-amerikainak, de muszáj megemlíteni, mert a cochabambai lakosok nagyon büszkék rá. Számtalan kis éttermet lehet találni, ahol nincs nagy választék, csak csülök, kacsa vagy csirke; mind frissen a grillről, egyszerű köretekkel.

Boliviai Grill
Boliviai Grill

Említésre méltók az utcán kapható rágcsálnivalók is. A csipszet felejtsük is el; bab, lencse, csicseriborsó és vagy tucatféle kukorica kapható pörkölve és fűszerezve, nem is beszélve a magvakról és a szárított gyümölcsökről…Márti nem tudott ezekkel betelni, két nagy kedvencünk a friss makadámia (ha nem tudod a technikáját, lehetetlen feltörni) es a baby kókusz volt.

Makadamia
Makadamia

Reméljük, sikerült felcsigázni a kíváncsiságotokat és bizalmat ébreszteni a bolíviai ételek irányába..és nemc sak tésztát meg konzervet fogtok enni, ha netán errejártok 🙂

Torotoro Nemzeti Park- Bolivia Jurrassic Parkja

Ez az eldugott, poros kisváros kábé négy órányi, földutakon keresztül vezető döcögéssel közelíthető meg. A park az egyik legszebb helyen van amivel Boliviai utunk soran találkoztunk. Csak idegenvezetővel látogatható; mi az Itas Városhoz es az Umajalanta barlanghoz látogattunk el.

Torotoro Nemzeti Park
Torotoro Nemzeti Park

Bolivia Potosi tartományát bejárni minden geológus álma. Az itt látható kőzetek és ásványi anyagok formái és színei egyszerűen hihetetlenül változatosak itt. Úgy lehet látni a kőzet rétegeit mint egy tortának amikor kívágunk egy szeletet; olyan mint egy földalatti szivárvány.

Valószínúleg szintén a talaj minősége és a kőzetek miatt megtalálhatók itt a dinoszaursfennmaradt megőrzött lábnyomok amiket sok millió évvel ezelőtt hagytak maguk után ezek az óriások.

Potosi tartomány
Potosi tartomány

Aminek nagyon örültünk, hogy a nyomokat gyalog el lehet érni a városból, úgyhogy egy kicsit csaltunk és idegenvezető nélkül mentünk el megnézni őket. Utánajártunk a neten hogy hogyan is lehetséges hogy ezek a lábnyomok megmaradtak és ahogy számítottunk is rá, egy rettentő bonyolult és sok sok véletlennek vélhető folyamatnak az eredménye ami sok szempontból a klima változáshoz és egy nagyon specifikus talaj felepítéshez vezethető vissza.

Salar de Uyuni

Az egyik utolsó megallónk Bolíviába Uyuni volt. A Salar de Uyuni a világ legnagyobb só sivatagja 10,582 négyzet kilométer terjedelemmel. Nagyon izgatottan vágtunk neki a környék felderítésének, bár a motorert is aggódtunk egy kicsit, mivel nem hittük hogy egy só fürdő jót fog tenni neki. Nagyon szeretjük a flexibilitást amit a sajat jarmu nyújt; ezért vettük úgyhogy belevágtunk a kalandba.

Naplemente Salar de Uyuni
Naplemente Salar de Uyuni

A vonat temető Uyuni városa szélén a legkönnyebben megközelíthető látnivaló. Nekünk nagyon tetszettek ezek a régi vas-, és acélroncsok amik hátramaradtak egy régen elmúlt gazdasági fellendülés után. Igazából ezek rozsdás mászókák felnőttek. De jól elvoltunk ezen az enyhén lepukkant történelmi roncstelepen.

Salar de Uyuni többek között híres a csodás képekről amit optikai csalódás segítségével lehet elérni a káprázatos fehér és kék háttérel. Sajnos elég hamar rajöttünk hogy a kamera állványunk nélkül (egy fontos alkatrészt ugyanis elvesztettünk valahol a Halál úton) nincs esélye a jó képeknek mindkettőnkről. Úgyhogy mini Márti pózolt a mocival.

Mini Marti Salr de Uyuni
Mini Marti Salr de Uyuni

A naplemente sokakat vonz a sivatagba. Mi is visszamentunk motorral, a képek magukert beszélnek. Ilyen hosszantartó es változó naplementét ritkán volt szerencsénk végignézni. Másfél órán keresztül változtak a fények a napnyugta után, és maradtunk még a csillagos ég alatt bámészkodni.

Naplemente a so sivatagban
Naplemente a so sivatagban

Ezek voltak a Boliviai utazasunk legemlekezetesebb helyszinei. Reméljük, kedvet kaptatok a látogatáshoz, ha több infót szeretnétek, örömmel jelentjük, hogy a nyáron újraindítjuk a blogunkat magyarul, ahol mindezek mellett olvashattok még Sucre-ról a második fővárosról, es Potosiról, a bányavárosról, ahol a mai napig is ugyanazzal a technikával bányásszák az ezüstöt, mint háromszáz évvel ezelőtt.

Kövessétek kalandjainkat Dél-Amerikán át az instagram profilunkon vagy a Facebook oldalunkon!

Bolíviai kirándulók
Bolíviai kirándulók
utcai ragcsalni valok
utcai ragcsalni valok
Naplemente a Calvaria kilatorol Copacabana
Naplemente a Calvaria kilatorol Copacabana
Itas Varos egyik kilatoja
Itas Varos egyik kilatoja
Falusi közlekedési dugó
Falusi közlekedési dugó
Dínó lábnyomok
Dínó lábnyomok
Calvaria Kilátó Copacabana
Calvaria Kilátó Copacabana

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb