A nyúl üregében: látnivalók és élmények Hongkongban I. rész
A város, ahol egyszerre érzed magad nagyon nagynak és nagyon kicsinek, néha pedig megcsíped magad, hogy nem álmodsz-e
Alice csodaországa valójában Hongkongban van; a város színes, vibráló álom, szürreális élmény, látnivalók kifogyhatatlan tárával. Nagyon belopta magát a szívembe ez a se nem kínai, se nem brit, se nem modern se nem klasszikus, se nem ország, se nem város, neonfénnyel teli félsziget. Számomra ezek voltak a legtutibb látnivalók és élmények Hongkongban
Miért pont Hongkong?
Hongkongban második alkalommal jártam; első alkalommal, be kell, hogy valljam, nem szerettem meg a helyet. Kaptunk egy második esélyt a várossal: sokkal jobban sült el, mint az első. Brutto tíz napot töltöttem el itt (ebben az utazás is benne volt) és minél többet néztem meg a városból, annál többet akartam volna még látni. A város méretei és tervezettsége hihetetlen: az épületek óriásiak, de amikor belép az ember, minden egyre kisebb lesz: kanyargós folyosókra, ablaktalan helységekre, icipici szobákra oszlanak ezek az épületek; amik kintről hatalmasnak, bentről kicsinek tűnnek: nem véletlenül mondom, hogy ez a nyúl ürege. Pontosan úgy éreztem magam, mint Alice: hol nagyon kicsinek, hol óriásinak. A
Konklúzió? Tíz nap kevés. Persze, utazója válogatja, de azt hiszem, nekem legalább két hétre lenne szükségem itt, igazából akár egy hónapot is el tudnék tölteni úgy, hogy nem unatkoztam egy percet se.
Praktikus információk
Hongkongba Európai Uniós állampolgárnak nem kell vízum, 90 napot tartózkodhatunk ott vízummentesen. Migrációs kártyát viszont ki kell tölteni, mielőtt kilépünk a tranzitból, amire rá kell írnunk a szállásunk adatait, azt, hogy honnan érkeztünk, és a járatszámot is fel kell tüntetni a kis papíron, így legyen kéznél a jegyünk. Reptérről a városba: van nagyon szuper gyorsvonat, ami 30 perc alatt bevisz minket a Lantau-szigetről (itt található a reptér) a belvárosba, de nem éri meg. Száz dollárba kerül egy út, és ugyanott tesz le minket, mint az A21-es busz, amin hét dollárért tudunk bejutni a városba, az út talán tizenöt perccel tart tovább. Ha pedig hallgattok rám, és Chunking Mansions-ben (vagy valahol a Nathan Roadon) szálltok meg, a busz háztól-házig visz, ott fog letenni titeket közvetlenül a mansiön bejáratánál.
A hivatalos pénznem hongkongi dollár (HKD) középárfolyamon 37 forint. Budapesten van pár váltó, ahol egész jó árfolyamon váltják, én eurót vittem és ott váltottam át, lehet, jobban jártam volna, ha még itthon veszek dollárt.
Szállás
Az előbb említett Chungking Mansion! Tudom, hogy ahányan vagyunk, annyiféle igényünk van, szállás tekintetében. Amikor előszörjártam Hongkongban, Causway Bay kerületben szálltam meg, nem volt rossz az sem. De azt hiszem, Kowloon és a Nathan Road, főként pedig a Chunking Mansion mindent visz. Először sokkot kaptam tőle: több, mint huszonnégy órája voltam úton, és ekkor szembesültem vele, mit is jelent Hongkongban az, hogy mansion. Szürreális álom volt, akkor majdnem elsírtam magam tőle. A Mansionön belül többet bolyongtam, míg megtaláltam a hostelemet, mint amennyi időbe telt a reptértől elérni a Nathan Roadot.
A Chungking Manions simán megérne egy önálló bejegyzést, én mindenesetre rajongója lettem. Aki szeretne róla olvasgatni, ebben a cikkben rengeteg infót, képet és videót talál, igaz, angolul. Voltaképpen a szállás fejezetnél járunk, de itt megjegyzem: ha nem itt foglalunk szállást, ezt az épületkomplexumot akkor is jöjjünk el megnézni, és együnk itt, legalább egyszer!
Mindenféle színvonalú és árkategóriájú szállást lehet találni ebben a híres-hírhedt háztömbben. Én a Melbourne hostelben szálltam meg, egyágyas szobát kértem. Minden rendben volt vele, tiszta és nem drága, persze Hongkongról tudni kell, hogy a világ legsűrűbben lakott területe, és a szobák..hm..kicsik.
Közlekedés Hongkonban
Kimondottan profi, nem is drága, és minden flottul megy. A buszok elég ritkán járnak, még magyar mércével mérve is. Azzal, gondolom, senkit nem lepek meg, ha kijelentem: tömeg van. Ebből adódik néhány olyan sajátossága a tömegközlekedésnek, amit Európában sehol nem látni. Ha nem szeretnénk pórul járni, figyeljünk ezekre a dolgokra! A buszmegállóban nem csak úgy random, ahol éppen jól esik, várják az emberek a buszt, hanem minden busznak megvan a maga sora, ami fel van festve a betonra.
A metróban is vonalakkal jelölik a várakozásra kijelölt helyet, itt is sorban kell állni. Csúcsidőben pedig megjelenik a ki- és beszállást segítő (általam tuszkoló néninek elnevezett) személyzet, igazi Ázsia élmény! Én szerettem busszal járni, még akkor is, ha mehettem volna metróval is. Emeletes buszok járnak Hongkongban, és ha van hely fönt, olyan, mintha nem csak A-ból B-be utaznál, hanem várost is néznél!
Fizetésre az octopus cardot használják, szerintem csak akkor nem éri meg kiváltani, ha 1-2 napot töltünk a városban. Az octopus cardot rögtön a reptéren ki is lehet váltani, visszafelé pedig le is adhatjuk a reptéren és visszakapjuk az árát. Én megtartottam, mert tervezek még visszatérni. Egy út kb 7-10 dollárba kerül, függ attól, milyen közlekedési eszközön megyünk. Ha nem váltjuk ki az octopust, és buszra szállunk, legyen nálunk apró és pontos összeget adjunk – ugyanis a buszvezető nem fog nekünk visszaadni. Ha 10 dollárt adtál pedig az út csak 7-be kerül, az azt jelenti, hogy hagytál 3 dollár borravalót a sofőrnek…
Sajnos 10 nap alatt nem sikerült rájönnöm, hogy lehet bankkártyáról feltölteni az octopus cardot, ami egyébként önmagában használható bankkártya helyett. Amellett, hogy a közlekedésre ezt használjuk, szinte mindenhol lehet vele fizetni is. Feltölteni például a 7-11 (seven-eleven) boltokban lehet, ami egy szupermarket hálózat, és nagyjából miden sarkon megtalálható (egész Ázsiában, amúgy), de sajnos csak készpénzzel lehet fizetni. Ez kicsit macera volt és elég nagy érvágás is levenni pénzt a kártyámról, aztán feltenni az octopusra…szóval, ha valaki tudja, mi módon lehet átutalással feltölteni az octopust,ne habozzon megosztani velem kommentben!
A legtutibb, hogy a kompokat is lehet használni ezekkel, amikor megtudtam, hogy a Star Ferry két és fél dollárért visz át a túlpartra, úgy voltam vele, hogy akkor én mást nem is akarok megnézni Hongkongban, amíg itt leszek oda-vissza fogok hajókázni az öböl két partja között…
Egyébként ahhoz képest, hogy mekkora területről, milyen hatalmas városról beszélünk, kimondottan jól átlátható a közlekedés, szinte lehetetlen eltévedni. Mondom ezt én, aki képes elkeveredni Budapesten is, pedig 20 éve lakom itt…
Időjárás
Hongkong éghajlata csapadékos szubtrópusi, másnéven monszun éghajlat; ez annyit tesz, hogy a nyár igen csapadékos (esteleg tájfunos-földrengéses) így az utazásra javasolt időpont ősz közepétől tavasz közepéig tart. Ha például október végén járunk arra, tudunk strandolni is, december-januárban nem annyira. Nekem nagyon tetszett a télből a tavaszba érzés: felszálltam itt a mínusz két fokban és leszálltam Hongkongban, ahol plusz húsz volt. A Stanley-öbölben erősen gondolkodtam rajta, hogy bemegyek a vízbe, annyira csábító volt a tengeri fürdőzés lehetősége, de végül nem mertem bevállalni.
Lantau-sziget
Mivel valóban befogadhatatlanul sok inger ér itt minket, az én javaslatom a következő: egy nap város, egy nap természet. Merthogy, mindkettő nagyon élvezhető errefelé. A Lantau-szigetre a hetedik napon keveredtem el, nagyon sajnáltam, hogy nem előbb, és nagyon sajnáltam, hogy mindössze egyetlen napot hagytam rá. Itt található Disneyland is, amit én kihagytam, de ismerek olyat is, aki kizárólag emiatt miatt jött Hongkongba. A sziget fő látványossága, melyet mindenki ismer, a Tian Tan Buddha szobor, de közel sem ez az egyetlen dolog itt! Egyrészt csúcsszuper strandok vannak, vízesés és barlangok, másrészt van itt valami, amit a belvárosban nagyon nehéz találni: csend.
Többféleképpen lehet átjutni a szigetre, mi a kompot választottuk, ami 25 dollár volt.
Stanley-öböl látnivalói
A Stanley-öböl a város déli részén van. Én azért ajánlom, mert itt megérezhetjük az igazi gyarmati hangulatot, másrészt nagyon kedves része a városnak, csendes, kedves, nagyon hangulatos. Van itt egy tök szuper piac is, arról a következő bejegyzésemben írok hosszabban.
A Victoria Peak
Kihagyhatatlan, de nem csak a kilátás miatt. A Peakre villamossal vagy 15-ös busszal lehet feljutni, én ez utóbbit ajánlom, mert olcsóbb is és mivel sokkal kevesebben ismerik (valamint nem számít látványosságnak) ezért sokkal kevesebb mennek busszal, mint villamossal. Már maga az út felfelé is nagyon tuti!
A kilátóban egy táblán megnézhetjük, hogy az ikonikus felhőkarcolóknak mi a neve. Van egy kilátóterasz, de én sokalltam a 200 dollárt azért, hogy felmenjek, így körülnéztem, van-e magasabb pont, mint a Peak. Van! Nyilván felmásztam oda, a hegycsúcsra, amit még úgy sem bántam meg, hogy fent jöttem rá, a kilátás az khm..szóval, a hegy eltakarja a várost, de a tengerre szép volt a kilátás. Viszont amit útközben láttam, az nagyon megérte a másfél óra plusz túrázást! Hongkong területén sok a nemzeti park és a növényzet egyszerűen lenyűgöző, valamint itt túrázva megnézhetjük, hol laknak a szupergazdag hongkongiak.
Kowloon-park
A kowloon-park egy hatalmas városi park, ahol többek között egy mecset is található. A kedvencem voltaképpen az volt ebben a parkban, hogy néztem a helyi lakosokat, ahogy itt töltik az idejüket. Mivel Hongkong borzalmasana zsúfolt, és a lakosság legnagyobb része nagyon picike lakásokban lakik, a hongkongiak életük nagyobbik részét „kiszervezték” az utcára. Parkokban táncolnak, sportolnak, ülnek, kártyáznak, sakkoznak, beszélgetnek.De a kowloon-park nem csak a helyiek miatt szuper: ez a park állat- és növénypark is, vannak például flamingók is és nagyon sokféle orchidea, amik mind feliratozva vannak, mármint, rá van írva, pontosan milyen fajta növénnyel is van dolgunk.
Gasztronómia
Milk tea, azaz tejes tea
Ezzel engem kilóra megvettek. Milk teat ittam ha kellett, ha nem, hidegen, melegen, üdítő helyett, mindenhol. Arra figyeljünk, hogy a koffeintartalma magas, – ez voltaképpen méregerős fekete tea tejjel – estefelé ne igyunk belőle literszámra. Én kitoltam magammal, amúgy is napokig jetlageltem, plusz a rengeteg tea miatt még nehezebben aludtam el. De esküszöm, megérte!
Egg tart
Nem az édességeikről híresek a Hongkongiak, de vannak pékségek, ahol nagyon szép sütik vannak (viszont kevés olyasmi, amit Európában nem kapni meg, tényleg inkább a látvány a rendkívól vonzó). Az egyetlen, ami tényleg, echte hongkongi édesség, az az egg tart. Azt olvastam az interneten, hogy nem mindenhol finom, keressek olyan helyet, ahol háziasszonyok állnak sorba egg tartért, ott biztos jó lesz. Sehol nem láttam sort, csak egy helyen azt, hogy egyszerre három néni is ilyet vásárol, gondoltam, ez lesz a megfelelő hely. Nem tudom, hogy a hellyel tévedtem, vagy azzal, hogy én ezt egyáltalában meg akartam kóstolni – számomra olyan, mintha édes-vaníliás-rántottás rétest ettem volna, de ízlések és pofonok.
Kávézni
Kávézni? Haha. Mc’donaldsban vagy Starbucksban. Nagyon, nagyon kevés a kávézó, egyszerűen nincs ennek kultúrája errefelé. Én vettem egy üveg instant kávét, a hostelben volt forróvíz. Hogy mennyire nem kávésak, azt azon is észrevenni, hogy az ember nagyon nehezen talál olyan boltot, ahol van kávé (és nem csillagszati áron) Itt írtam arról, hogy ez milyen élmény volt számomra.
Piacos kaják
Ami szinte kötelező! Én az elején nagyon félős voltam, aztán gyorsan rákaptam az ízére. Kezdő lépésnek ajánlom Lok Fu megállónál a Lok Fu marketet. Nagyon sok féle ázsia kaja kapható, a környezet kissé steril, de az ízek nem azok, plusz a városhoz mérten nagyon normálisak az árak. Mi ketten száz hongkongi dollárból jóllaktunk és még ittunk is (egy tejes teát, mi mást).
Tanács: ami itt közepesen csípős, az már a magyaroknál is kiveri a biztosítékot. Én kimondottan bírom, szeretem az erős kaját, de áldom az eszemet, hogy nem a nagyon, csak a közepesen csípős tálat kértem: ezt is alig bírtam megenni. Persze, gyanús lehetett volna, hogy a pincérnő kétszer is visszakérdezett, hogy biztosan forró teát kérek hozzá, nem hideget; ennek a jelentősége az első kanál leves után esett le. Amúgy finom volt, csak a végére nem éreztem egyetlen testrészemet sem. Ez a leves negyven dollár volt, teával együtt ötvenet fizettem, az kábé 2000 forint, szerintem nagyon rendben volt.
Eleinte nem nagyon mertem bemenni kisebb helyekre, azokra, amiket autentikusnak neveznek, aztán megjött a bátorságom, és piacok környékén is elkezdtem enni. De jól tettem! Ezen a kis helyen, ami a Temple Street Market közepén található, végigkóstoltunk mindent.
Persze első ránézésre az embernek az jut róla eszébe, hogy ezt a helyet az ÁNTSZ biztosan bezáratná, de az étel friss volt és isteni, nem volt semmi gond. Helyiektől kaptam azt a tanácsot, hogyha az evőpálcika akár csak hozzá is ért az asztalhoz, vegyek elő tisztát; és soha, soha ne jusson eszembe az evőeszközt az asztalra tenni. Szürcsölni ér, sőt, muszáj, anélkül nem tudjuk megenni ezeket a finomságokat. Ahol nem árusítanak italt, oda be lehet vinni sajátot (boltban vásároltat).
Mint említettem kicsit feljebb, a lakosság nagyobbik része nagyon pici lakásokban lakik. Napközben parkokban töltik idejüket azok, akik nem dolgoznak, esténként a piacok körül: mivel a lakások mérete nem teszi lehetővé azt, hogy egy család kényelmesen leüljön és megvacsorázzon, ezért azok, akik a legkisebb lakásokban élnek, az estéiket ezekben a nem túl drága de nagyon hangulatos kiülős helységekben töltik. Szóval ha ilyet látunk, ott nagy valószínűséggel igen jót fogunk enni.
Ázsiai kaják tömkelege – a valódi élmények!
Causeway Bay negyedben találjuk talán a leghíresebb kajáldákat. Közvetlenül a HSBC bank központi épületének bejáratával szemben, a Causeway Cornernél találunk egy világszerte híres sültkacsázót, ahol sült kacsán kívül más nincs. Úgy értem, még asztal se, se székek, semmi, csak egy stand és sült kacsák. Ott a környéken amúgy rengeteg a jó, középkategóriás étterem, ahol hatalmas adagokat adnak, és ahol az ízek kicsit inkább az európaiakra vannak szabva. Hongkongban a helyi fiatalok között igen menő környéknek számít a Causeway bay, így esténként, főleg hétvégén hihetetlenül nagy tömeg hömpölyög a kerület utcáin (még Hongkonghoz mérten is nagy tömeg)
…a folytatásban: lehet, kicsit túlságosan rajongok a városért, így minden kavicsról írnék legalább egy bekezdést. Viszont nem akartam, hogy olvashatatlanul hosszú bejegyzés keletkezzen. A következő részben a piacokról és a templomokról olvashattok.
Az Octopus kártyát csak készpénzzel lehet megvenni és feltölteni, bankkártyával nem. Ezt én is tapasztaltam, sőt, hong kongi ismerősöm is megerősítette. Emiatt első pillanattól kell HKD legyen nálunk.
https://utazotodi.blog.hu/2019/07/14/hong_kong_i