Kuba, a hely, ami minden érzékszervedet kényezteti

2018 februárjában ért minket az a szerencse, hogy Kubában tölthettünk el három hetet. Eredetileg Indonéziába készültünk, ám repjegykeresgélés közben találtunk egy kihagyhatatlannak tűnő ajánlatot Kubába. Így, annak ellenére, hogy nem volt a bakancslistánkon, mégis ide vettük a jegyet – és milyen jól tettük! A színek, az emberek, a dallamok, az épületek, az autók, a tengerpartok, a dzsungelek – Kuba minden érzékszervedre egyszerre hat.

Nehezen tudom elképzelni, hogy lenne ember a Földön, aki nem talál itt kedvére való programot. Reméljük, ezekből az érzésekből sikerül valamit visszaadnunk a lenti videó segítségével, utána pedig hasznos tippeket olvashattok! 🙂

https://youtu.be/mDmXiG-5HLY

A fenti videó a három heti kubai élményeinket foglalja össze, reméljük sikerül általa egy kis ottani életérzést átadni nektek! Ha ti is szeretnétek hasonló kisfilmet örök emlékül az utazásotokról, de nincs hozzá eszközötök/tudásotok, vagy ha már szoktatok filmezni az útjaitok során de aztán sosem vágjátok meg és egy vinyón porosodik az anyag – keressetek minket bizalommal, szívesen segítünk videóvágással, és akár Gopro bérbeadással, instrukciókkal is. https://www.weiszandmaro.com/

Előkészületek

A legfontosabb persze a jegy: érdemes a Bécsből induló opciókat is számításba venni, hiszen ma már olcsón, többféleképpen is kijuthatunk a bécsi reptérre. Még ha borzasztó korán kell indulni, vagy nagyon későn érünk haza, akkor sem kell feltétlenül a reptéren aludni, egész jó árú háztól-házig transzfer van Budapest-Bécs között, nekünk ez fejenként húszezer forintba került a SkyFly Travel-lel. Szuper elégedettek vagyunk velük, gyűjtőfuvart választottunk, ennek ellenére mégis csak mi ültünk az autóban hazafelé.

Repülni az Iberiával voltunk, madridi átszállással. Az EU-n belüli járat gyakorlatilag fapadosként üzemel már, és a transzatlanti sem egy luxusút (ha például a Turkish-el hasonlítom össze), de időben indultunk/érkeztünk, kaptunk vegán ételt és filmeket, tehát igazából egy szavunk sem lehet.

Nagyon fontos hogy időben intézzük Kubába a vízumot, mert annyira lehetetlen helyen van a nagykövetség, hogy nekem fél nap szabit kellett kivennem hogy felutazzunk. Hiába, keményen meg kell küzdeni az országba bejutásig, a papírért egész Normafáig kell menni. Fontos, hogy az aktuális vízumdíj előre és pontosan kiszámolva legyen nálunk EUR-ban, mert nem tudnak visszaadni és ha 32 eurót kell fizetnünk, csak a 2 euró lehet fémpénz, a többi papír kell, hogy legyen – ezzel sajnos nem viccelnek, láttunk embert, akinek ezért kellett másnap visszamennie.

Sokan kérdezik, hogy muszáj-e spanyolul tudni az utazáshoz. Nos, szerintem nem szükséges a nyelvtudás, bár véleményem szerint, az itteni élmények megsokszorozódnak, ha tudunk a helyiekkel kommunikálni. A kubaiak nagyon barátságosak, kedvesek és közlékenyek – és bár egyre többen akadnak, akik tudnak angolul, azért nem ez az általános.

Ha nincs időtök egy nyelvtanfolyamra beiratkozni (ahogy nekünk se volt) azért érdemes pár alapvető dolgot megtanulni. Ilyen dolgok a számok (alkudozásnál, vásárlásnál, programszervezésnél elengedhetetlen) vagy pár program, étel, napszak, étkezés neve (hogy a casában tudjunk kommunikálni a háziakkal) – különösen fontos ha valamilyen speciális étrendet követünk. Aggódni azonban kár, a legszorosabb kapcsolatba éppen azzal családdal kerültünk, ahol egy mukkot nem beszéltek angolul. De a negyedik nap végére már így is tudtuk, hogy hány unokája él Miamiban a legcukibb kubai nagymaminak 🙂

Amit mindenképp ajánlunk, ha kicsit is érdekel a tánc, mindenképp érdemes egy, akár csak páralkalmas salsa tanfolyamra beiratkozni. Tudom, sokan mondják, hogy azt majd kint is meg lehet tanulni, de én azt gondolom, hogy lehet, hogy az már késő 🙂 Az egyik legjobb döntésünk volt, hogy az alaplépéseket már előre megtanultuk, hiszen így azonnal be tudtunk kapcsolódni a buliba – elképesztően jó érzés volt!

Szállás

Mi csak helyi home stay-ekben, azaz casa particularokban szálltunk meg, mivel több helyen olvastuk, hallottuk és aztán láttuk is, hogy a helyi szállodák eléggé túlárazottak, és ehhez képest a szobák állapota és az ellátás is hagy maga után némi kívánnivalót. (Természetesen a resortok és a luxusszállodák teljesen más kategóriát képviselnek, erről nincs tapasztalatunk.)

Ahogy említettem, a kubaiak kedvesek és nyitottak, így azt hiszem, igazán nincs mitől tartani. A casa-kat többek között az egyre növekvő turistaszám hívta életre és persze az, hogy az államnak nincs pénze ilyen ütemben új szállásokat létesíteni, így hosszú idő után engedélyezték a kubaiaknak, hogy otthonaikban külföldieket szállásoljanak el. Mivel rendkívül fontos bevételi forrás lett ez nekik, így elmondható, hogy sokat is tesznek érte, hogy elégedett legyen minden vendég: a szállások többsége patyolat tiszta, rendezett, és ha igényt tartunk rá, első osztályú ételekkel várnak. (némelyik szállásadó már szinte mini hotelként működik az ár töredékéért)

Ráadásul most már AirBnb-n is lefoglalhatjuk azokat, így ellenőrizhetjük is előre őket. Működik persze az a módszer is, amivel sokan szeretnek élni, hogy lefoglalnak egy szállást, és a következő városba úgy is ajánl majd egy helyet a szállásadójuk; vagy tényleg csak a véletlenre hagyatkozva a buszról leszállva válogatni az ott várakozó helyiek két  perc alatt felajánlott 15 lakásából. Ami miatt az előre foglalást ajánljuk, hogy annál kevesebb készpénzt kell magunkkal hurcolni, hiszen így előre kifizethetjük a szállást online.

Pénzügyek

Kubában ATM-et találni nem könnyű, különösen Havannán kívül, és pár nagyobb szállodától vagy étteremtől eltekintve nem is lehet kártyával fizetni. Mivel az ehhez hasonló stressztől (ATM felkutatása, vagy pénz nélkül maradni egy kisebb városban)  szeretjük megkímélni magunkat, azt a megoldást választottuk, hogy a teljes költőpénzünket euróban vittük ki, majd a reptéren váltottuk be helyi pénzre (a kubai pesot sajnos nem lehet kivinni az országból így ezt csak ott tudjuk megoldani – ezért nagyon fontos az is hogy hazainduláskor a nálunk maradt pénzt ne felejtsük el visszaváltani, és szánjunk is rá időt, mert nagy lesz a sor!).

Amit még ajánlani szoktak az a kanadai dollár, viszont egyéb valutát nem érdemes vinni, különösen amerikai dollárt, ez utóbbira ugyanis 10% büntetést számolnak fel – ami különösen ironikus, merthogy a kubai peso árfolyama egy az egyben az amerikai dollárhoz van igazítva.

Megnyugtató volt ennyi pénzzel a zsebben, hogy Kubában turistaként már-már szinte érinthetetlennek éreztük magunkat, illetve a helyiek a casa-kban is rendkívül figyelnek a biztonságra – plusz az életmódjukból adódóan szinte mindig van otthon valaki. Nem tudjuk igaz-e, de az egyik szállásadónk mesélte, hogy ha meglopnának minket, amíg várost nézünk, akkor konkrétan a házukkal (vagyis a család teljes megélhetési forrásával) felelnének érte. Ha ennek ellenére is kicsit félősek maradtunk, szétosztottuk a pénzt a táskák és egyéb „dugi helyek” között, illetve beszereztünk egy „money belt”-et, amiben a vagyonunk jó része észrevétlenül meglapulhatott akár a tengerparton is.

Tengerpartok

Tudjuk, hogy Kuba sokak szemében egyet jelent Varadero-val, de egyrészt pénztárcabarát utazáshoz nem ez legmegfelelőbb hely a tengerpartozásra, másrészt sokak szerint kicsit steril is a hely, hiszen helyi lakosokkal itt nem igazán fogunk találkozni. Bár nagy kutatást nem végeztünk ez ügyben, de mégis úgy érezzük, sikerült egy szuper kis helyet találnunk – ami talán a legolcsóbb opció is egyben.

A Playa Giron nevű falucskában szálltunk meg, ketten fejenként éjszakánként 2000 forintért, de akár 1000 is lehetett volna, ha négyen béreljük ugyan azt a szobát – ami viszont ezért cserébe hatalmas volt, és olyan tiszta hogy sikerült egyszer tényleg a padlóról ennem miután megkínáltam a földet egy szendviccsel 🙂 (tippünk: Hotal los Pinos, Airbnb)

Ez a hely tényleg maga a csoda! Magát Playa Giront egy hatalmas szocreál hullámtörő csúfítja el, ám ha arrébb sétálunk kábé egy kilométert, egy csodás, intim kis parton találjunk magunkat ami itt Playa Coco néven fut. A legforgalmasabb délutáni órákban sincs tömeg, viszont van fehér homok, pálmafák és szuper kis fabódé, zseniális Pina Colada-val. Itt a hullámtörést egy természetes korallzátony oldja meg, és elképesztőek innen a naplementék! Természetesen számolni kell vele, hogy itt nincs személyzet, aki hajnalban összeszedné a partra vetődött hínárt, de minket ez nem igazán zavart.

Ha sznorkelezni vágyunk, akkor viszont nem ez lesz a mi partunk, hanem a minden reggel induló busszal megközelíthető Punta Perdiz és a Cueva de los Peces (ami egy nagyon mély víznyelő hasadék) plusz az azzal szemben lévő partszakasz. Elképesztő itt a víz, mintha egy akváriumban úszkálna az ember. Rengeteg a hal, már a sekély partvizekben is, így nem is feltétlen szükséges búvárkodni, sznorkelfelszereléssel is jók leszünk. Ha nem féltek a kicsit hosszabb bringázástól, érdemes lehet kitekerni is ide, a faluból, és keresni egy partszakaszt, ahol egyedül úszkálhattok. Ráadásul mivel ez már a Disznó-öblön belül esik, általában csendes is a víz.

Természet

Kuba csodálatos természeti adottságokkal rendelkezik, így ha van időtök, mindenképp szánjatok erre is pár napot. Az első állomásunk Havanna után Vinales volt, ahol pár napig a csodás Mogote hegyekben, és az őket beszövő dzsungeles erdőkben gyönyörködhettünk. Ide Havannából busszal kábé négy óra alatt juthattok le. Ha tudtok, mindenképp próbáljatok olyan szállást keresni, aminek van tetőterasza és panorámája, mert a hegyek mögött lebukó nap látványa egyszerűen mesebeli! (tippünk: Villa Mercy az Airbnb-n).

Ha kicsit sportosabbak vagytok, érdemes megkérni a házigazdátokat, hogy segítsen nektek bringát bérelni, és azzal körbetekerni a környéket, ahol csodás barlangot, megmászható sziklákat, panorámás éttermet, és vörös homokos dohányföldeket is találni. Ha már itt tartunk: az már csak természetes hogy a hagyományos kubai szivarokat itt érdemes kipróbálni és megvenni (sokszor az ár töredékéért ugyan azt a minőséget, hiszen az ára a több tízszeresére is ugorhat a szivarnak amint rákerül a márkát jelző címke).

Eltöltöttünk pár napot Trinidadban is, ami Havanna után talán a második legérdekesebb célpont Kubában (számunkra). A közeli hegyek telis tele vannak esőerdőkkel, csodás madárvilággal, több tíz méteres vízesésekkel és alattuk kis tavakkal és barlangokkal amikben ha úgy van kedvünk meg is mártózhatunk.

A két kedvencünk az El Cubano nemzeti parkban a Javira vízesés, amit egy kb 1 órás viszonylag sík terepes sétával lehet elérni, a patakon átugrándozva – itt egyébként rengetegen fürdenek is; valamint a Topes de Collantes-hoz tartozó Las Vegas vízesés, amihez a dzsungelben kb egy órás túrával, egy hegy teljes oldalában meredek lépcsőkön lebukdácsolva érkezhetünk meg – de garantáljuk hogy az élmény minden fáradozásért kárpótol majd, mert a látvány tényleg lélegzetelállító! Mindkét helyre fogadott taxival juthatunk el, de mivel az utóbbihoz magasan a hegyekbe kell felmennünk, mindenképp egy újabb taxit válasszunk, és érdemes a már fent említett alkudozási képességgel is élnünk 😉

Városok

Trinidad koloniál óvárosa egész biztosan belopja majd magát a szívetekbe! Bár van, aki csak a kubai Szentendreként emlegeti, (nem csak azért, de főleg, mert sok a turista) szerintem sokkal több annál! A csodás, színes épületek elképesztően fotogének, az utazók miatt pedig mindig elég nagy a nyüzsgés – az éjszakai élet szuper, ha szeretitek a salsa zenéket és a jó koktélokat (a canchanchara-t feltétlenül próbáljátok ki!). De érdemes egy Casa de la Musicá-ba is beülni, meghallgatni pár trova előadást, aztán táncra perdülni, kicsit visszafogottabb ritmusokra. Ha elvágyódtok a tömegtől, szuper program a tévétorony dombjáról megnézni a naplementét – innen egész a tengerig ellátni, és egy kb 30-40 perces sétával kényelmesen feljuthattok a városból. Persze mint mindenhol, itt is érdemes elkóborolni a városközponttól kicsit távolabb, ahol Trinidad még őrzi kicsit az „igazi arcát”.

Nagyon érdekelt minket egyébként, hogy manapság hogyan élnek a kubaiak, így végül jól is sült el, hogy pár napra Camagüeyben ragadtunk, nem sokkal ez előtt. Mivel idáig már jóval kevesebb turista jön el, kevésbé „tukmálósak” az emberek és sokkal inkább a maguk dolgával vannak elfoglalva – így sokkal inkább beleláthattunk a hétköznapi életbe.

Nagyon tanulságos volt, és talán itt tanultuk el a legtöbb spórolási trükköt is :). Végre kezünkbe foghattuk a moneda nacional-t is (CUP) amit (bár kettős valuta van) turistáknak elvileg nem adnak. Pedig igen sok dolgot jóval olcsóbban megvehetünk vele. Például ha CUP-ban van kiírva az ár és mégis CUC-ban fizetünk, valahogy a visszajáró sosem annyi lesz, mint amennyinek a mi átváltásunk szerint lennie kellene, de ha résen vagyunk, így kerülhet az asztalra 50 forintnak megfelelő összegért egy kiadós péksüti, vagy akár egy kiló banán. Camagüey kanyargós kis utcái és megkapó életképei egyébként bárkit lekötnek, több hosszú délutáni sétára is (hát ha még hobbifotós is az ember).

Legyen tánc!

Mindenképp érdekes egy helyi balett- vagy táncelőadást is megnézni (jóval olcsóbb, mint ha Havannában tennénk ugyanezt) illetve egy trova zenés estet is – például a Trocaderoban, ahol a koncertet általában latino disco követ. Még ha nem is táncol az ember, már azért érdemes kijönni, hogy megnézze az ember a helyi fiatalokat, annyira csodásan mozognak – meg hát az 1 pesos, hét éves Havana rum sem elhanyagolható részlet 🙂

Ha folytatnátok a táncot, Havannában rengeteg étteremben van esténként élőzene, de ha inkább a helyiekkel ropnátok, akkor is rengeteg helyből lehet válogatni. Nekünk az 1830 volt az egyik kedvencünk! Szuper volt a hangulat, a buli elején salsával indítva, majd később átment bachata-ba és modernebb latin ritmusokba. Természetesen beesik ide is egy-két helyi turista, de zömében csak helyiekkel találkoztunk.

Persze ne felejtsük el a jobbnál jobb tipikus kubai bárokat és éttermeket sem – még ha nem is feltétlen ilyenekbe járnak már a helyiek, a hangulatuk szerintem pótolhatatlan, egy estét és egy pár koktélt mindenképp megérnek (kedvencünk a Monserrat, és az ő daiquiry-jük!). Ha kényeztetnétek magatokat, igyatok egy koktélt az Iberostar tetején naplementekor, elképesztő a kilátás – különösen hogy innen fél utcányira fekszik Centro Habana, ami kinézetre leginkább a nyolcker durvább részeit idézi, bár hozzá kell tenni, hogy a biztonság viszont ehhez képest elképesztően jó (figyeljétek meg majd a térfigyelő kamerákat szinte minden sarkon – erre az egyik helyi hívta fel a figyelmünket még az első napon).

Szállásfoglalásra és kiindulópontnak városnézésre (ha csak pár napotok van a városra) talán Habana Vieja a legjobb tippünk: Las mil y una Noche Airbnb csooodálatos koloniál nappalival). Rengeteg időt el lehet tölteni a kis utcácskákban, annyi gyönyörű részletet rejt az óváros! Megér egy sétát a Malecón is, de ha már kellően felfedeztétek ezeket a részeket, érdemes lehet kicsit távolabbra is kimerészkedni.

Nekünk az egyik legkülönlegesebb élményünk a Fusterlandia volt, amiért kb 1-1,5 órát utaztunk (városon belül! hop-on hop-off buszt és taxit kombinálva, hogy olcsóbb legyen) – de mindenképp megérte. Ez tulajdonképp egy teljes telekre kiterjedő összefüggő mozaikokból épült művészeti alkotás – ami aztán idővel kiszivárgott a teljes szomszédságra. Akinek tetszett a Parc Güell, úgy gondolom érdemes ide elnéznie 🙂

Kommunikáció

Ott jártunkkor még mindig működött az internetes kártyás rendszer, és általában kb fél órás sorok álltak az Etecsa irodák előtt. A kártya megvétele után a rajta szereplő perceket nem kell egyben felhasználni, viszont találni kell hozzá egy hotspotot, ahol viszont nagyon lassú lehet a net – főleg ha épp egyszerre több száz ember próbálja használni azt. A tanácsunk az hogy érdemes mindent előre lefoglalni, lebeszélni (pl az Airbnb hostokkal) és minden jegyet (pl Viazúl buszjegy) előre kinyomtatni még utazás előtt, kint pedig nem ezzel tölteni az időt.

Összességében Kuba pont azt hozta és még többet mint amit vártunk. Bár sokan csalódnak hogy nem azt az ideális kis retró világot találják itt mint amit elképzeltek; de a gyönyörű régi autók és épületek még megvannak, csak épülnek szépülnek; az emberek még mindig szuper kedvesek és nyitottak; a koktélok és a tengerpartok pedig csodásak! Igaz bár a fiatalok már nem trovákat gitározgatnak az utcán, hanem inkább reggeatont nyomatnak egy JBL hangszóróból, de mozgásuk még mindig van nem is akármilyen, és ha felcsendül a klubban a salsa ezt meg is mutatják!

Lehet, hogy páran márkásabb ruhákat is fel tudnak venni, és szívesen múlatják a parkban netezéssel az időt, de ha elveszve egy utcán bolyongsz, kérdés nélkül törik magukat hogy előkerítsék a házigazdádat – és igen, még mindig ismerik az utcában egymást az emberek. Kuba tényleg a változás korszakában van, de mi ezt inkább örömmel vettük tudomásul és kíváncsian fedeztük fel hogy miként alakítja ez az emberek életét.

Ha szeretnétek a facebookos utazó közösségünkhöz tartozni, csatlakozzatok csoportjainkhoz! Európai úti célokkal kapcsolatos bejegyzéseket az Utazás Európában csoportban találhattok, Európán túli utazások számára az Utazás a nagyvilágban csoportunkat ajánljuk.