A terv
A tavalyi Mallorcás posztomra sok reakció érkezett, szóval az idei Kanári-szigeteki utazásunkat is szeretném megosztani veled, hátha kedvet kapsz hozzá. Az is lehet, hogy már tervezel, de még nincs meg a programterv, esetleg már úton vagy és nem tudod még, hogy mivel töltsd el az időt? Ha pedig jártál már itt, nosztalgiázás miatt is érdemes lehet elolvasnod a cikket. Az igazság az, hogy rengeteg lehetőség van, egy hónap is kevés lenne itt.
A célunk az volt idén is, hogy visszafogott pénzköltés mellett a legtöbb látványosságot megnézzük egy hét alatt. Még év elején találtunk olcsónak mondaható jegyet Bécsből Gran Canariára a Lauda Motionnél november közepére és le is csaptunk rá, mert ősszel is kiválóan alkalmas a szubtrópusi klíma akár túrázásra, akár fürdőzésre. De a foglalás közben kitaláltuk, hogy miért ne nézzünk meg egyből két szigetet? Úgyhogy kerestünk olyan lehetőséget, mellyel eljuthatunk másik szigetre is.
Odajutás
Helyi járatos légi társaság a Binter és a Canaryfly. Vannak kompok is, de azok drágának tűntek és a menetidő is hosszabb. A Canaryfly-t választottuk, amivel 20€-ért kaptunk egész jó szolgáltatást, de erről majd később. Úgy gondoltuk, hogy a két legnagyobb szigetet támadjuk be, ezért a másik választásunk Tenerife lett és onnan is ment vissza a nemzetközi gépünk Bécsbe.
A jegyeket retourba elsőbbségi beszállással és +1 táskával a fedélzetre kihoztuk 45 ezer forintból fejenként, ami nem mondható olcsónak – a tavalyi 11 ezres mallorcai repjegyhez képest- , de szerintem így is megérte. A bécsi reptérre egyébként Flixbusszal mentünk laza 10€-ért, közvetlenül a bejáratnál tett le.
Autóbérlés
A kocsibérlést a Pluscarnál ejtettük meg, már előzetesen lefoglaltunk egy fehér WV Pólót, ehhez képest kaptunk egy narancssárga Peugeot 208-at. 🙂 Igaz a foglalási oldalon ott van apró betűvel, hogy „or similar”. Érdemes őket választani, mert nincs kaució, van biztosítás a kocsira, olcsó és 5 perc alatt el lehet intézni a papírokat. A kocsileadásánál meg ahogy említettem, beállsz a parkolóba, ami a papíron van és bedobod a kulcsot az ülés alá.
Az időjárásról
Az időjárásról nem volt nagyon kegyes hozzánk, kifogtunk pár esős/felhős napot, főleg a hegyekben kapott el minket sokszor a rossz idő. De ez novemberben jellemző is itt, szóval nem ért minket akkora meglepetés. A hőmérséklet 20-27 fok között mozgott napközben, éjszaka 18-20 fokig hűl, de a 18 fokot se mondanám hidegnek és az óceán felől érkező folyamatos enyhe levegő miatt nem fázol.
Egyébként elég változatos az éghajlat, egyik percben esik, másikban süt a nap. A szél az állandó jellegű, szóval ha nem vagy az a kifejezetten szörfözős típus és zavar, ha szétkapja a hajadat egy-egy erősebb lökés, akkor lehet nem lesz a kedvenc úticélod, legalábbis így a téli időszakban.
Gran Canaria
Az első szállásunk Caleta de Arribában volt, egy pici eldugott pár házból álló falu Galdár mellett. Emberrel nem nagyon találkoztunk és szép banánültetvények között lehet odajutni. Eléggé eldugott, tökéletes a nyugodt kikapcsolódáshoz.
Első napunkon reggel útra keltünk és meglátogattuk los Tilos erdejét, ahol egy rövid 2 km-es túraútvonalon körbejártunk egy kis völgyet.
A második állomásunk Artenara település volt, egy kis eldugott hely a hegyek között, hangulatos és egy nagyon szép kilátója is van, csodaszép panorámával. Miután rájöttünk, hogy itt kellene letelepedni továbbálltunk, mert úgy voltunk vele, hogy biztos találunk még ennél is szebb helyeket, ahol el tudnánk tölteni az életünk hátralévő részét.
Roque Bentayga volt az első magasabb hely, ahova felmentünk. Ez egy hegycsúcs, aminek a tetején egy függőleges sziklafal magasodik ki a felhőkbe, körülötte pedig hatalmas völgyek.
Ehhez hasonló volt a következő pont, amit meglátogattunk, Roque Nublo a becsületes neve, viszont ott nem volt szerencsénk annyira az időjárással, végig felhőben voltunk, de azért megtettük az 1700 méter magasra vezető utat.
Rum – még ha nem is a kedvenced
A nap végén pedig lementünk Las Palmasba a fővárosba, hogy szétnézzünk, strandoljunk egyet és egy vacsora keretén belül kipróbáljuk a helyi ételeket. Sajnos ebből a strandolás nem jött össze, mert itt is rossz idő volt, de a belvárost és a tengerpartot sikerült felderíteni és egy jót is tudtunk enni, igaz spanyol helyett véletlenül kubai étterembe mentünk be (köszi TripAdvisor), de ott is finom volt a koszt.
A második teljes napon Arucas települést látogattuk meg először, itt van egy nagyon szép kilátó: Mirador del Teide. Itt található a San Juan templom is, ami szerintem megér egy misét. Ezután benéztünk a helyi rum lepárlóba, ugyanis 3,5 € ellenében körbevezettek minket a gyáron és a végén az összes rumot kipakolták az asztalra, amikből egy kivételével ingyen lehetett inni és repetázni. A kivétel egy Capitan Kidd nevezetű 30 évig érlelt különlegesség volt, amiből egy feles 5 €, de hát nem lehetett ott hagyni, kipróbáltuk azt is.
Ha nem vagy rum kedvelő (én se voltam az előtte), akkor is érdemes elmenni, mert teljesen más karakterisztikájú italokat kóstolhatsz, mint ami nálunk bolti forgalomban van, továbbá kóstolhatsz banán, menta, mézes stb. ízesítéseket is, amivel a lányokat is be lehet csábítani egy-két körbe.
Miután elfogyasztottunk pár itókát, rummámorban úszva továbbeveztünk a Pico de Bandamara, ami tulajdonképpen egy kilátó a mellette elhelyezkedő 1 km átmérőjű kráterre. A távoli hegyek és az óceán látványa is kiélesítette az addigra már homályos látásunkat.
Amit tuti ne hagyj ki
Ezután következett utazásunk egyik fénypontja Maspalomas és annak homokdűnéi. Ha csak egy helyre akarsz elmenni Gran Canarián, akkor ez legyen az, mert a szaharai sivatagból származó homoktenger, ahogy az óceánnal találkozik eszméletlen érzéseket vált ki az emberből. Iszonyatos szelünk volt, a napszemüveg is alig védte meg a szemünket a homoktól, egy sál se ártott volna, mert a szám tele ment és a fülemből is két napig vakartam ki a cuccost, ezektől eltekintve fenomenális élmény volt.
Ezen a napon egyébként egy körutazást tettünk a szigeten, a nyugati parton vezetett tovább utunk, ahol egy-két alkalommal megálltunk nézelődni, mert a főút Mogánon és annak környezetén vezetett végig és nem győztük tartani az állunkat, amíg el nem értünk a Mirador del Balcon nevezetű helyre.
Tiszta időben jól látszik Tenerife szigete és a Teide, de a magas sziklafalak látványa, ahogy leereszkednek az óceánba a késő délutáni napfényben szemkápráztató volt. A nap vége felé leereszkedtünk Playa de Sotavento-hoz, hogy megnézzük a naplementét.
Utána pedig kerestünk egy éttermet Puerto de las Nieves településen, ahol megettem életem egyik legjobb halas vacsoráját olyan összegért, ami vetekszik a magyar árakkal.
A hétnek az első fele el is telt, másnap reggel összepakoltunk és lerobogtunk Las Palmasba sétálni a belvárosba és az óvárosba, sajnos az idő itt se kedvezett nekünk, végig esett az eső, szóval már alig vártuk, hogy leadhassuk a kocsit és mehessünk át Tenerifre abban reménykedve, hogy ott jobb idő lesz.
Tenerife
A nemzetközi reptérről indult a helyi járat is, ugyanúgy be kellett csekkolni és átmenni a security-n. Ami érdekes volt, hogy 2 órával korábban már odaértünk és megkérdezték, hogy akarunk-e korábbi géppel menni (hát persze) és érdekes módon Binter géppel repültünk át a másik szigetre.
Ez csak azért furcsa, mert Canaryfly jeggyel ugyanazt a szolgáltatást kaptuk, mint akik Binter jegyet vettek, viszont ők 60 eurot fizettek fejenként, mi meg ugyanennyit 3 főre. Szóval elég jól jártunk, a kocsit is sikerült gyorsan átvenni. Itt se kaptunk WV Polot, helyette egy kis dízel Renault Cliot, de legalább jól ment az emelkedőn felfelé. A szállásunk Bajamar településen volt, egy egyszerű kis apartmanban. Inkább Airbnb lakásnak mondanám, mert egy társasházban volt, de nem volt vele probléma.
Első nap
Az első teljes napunkon felcsapattunk a Teidére, ami egy 3718 méter magas vulkán. Kb. 2500 méterig fel lehet menni kocsival egy gyönyörű úton, de a maradék magasságot felvonóval kell leküzdeni.
A bátrabbak gyalog is mehetnek, de az egy egész napos túrát jelentene és kell hozzá erőnlét is. 3550 méterre visz a felvonó, onnan lehet választani, hogy a vulkán északi vagy a déli részén lévő kilátóhoz mész. A déli le volt zárva, szóval az északi részen gyönyörködtük ki magunkat. A hegyen egyébként 1 órát lehet fent lenni, külön engedély kell ha fel akarsz menni a csúcsra, mert az már 2 órás utat jelent és érdemes jóval előtte kikérni neten. Mi sajnos erről nem tudtunk, így nem jutottunk fel a csúcsra.
A következő állomásunk Cueva Viento volt, ez már a sziget északi része. A szelek barlangjának is nevezik, tulajdonképpen egy lávabarlang. A szolgáltató irodához el kell menni egy helyre, ott mesélnek és videón bemutatják a barlang kialakulását. Ezután kisbuszokkal felvisznek egy erdőbe, onnan pedig párszáz méter után le kell menni egy nagy hasadékon át a barlangba. Ott aztán kisebb megállókkal egy félórás ismertető hangzik el minden tudnivalóról. Nagyon érdekes dolgokat mesélnek és nagyon kedvesek a túravezetők, másfél órát érdemes rászánni a napunkból a teljes programra.
A sok izgalomra való tekintettel délután lementünk Puerto de la Cruzba, ahol megnéztük a belvárost és a tengerpartot, nagyon látványos autentikus város.
Második nap
Másnap reggel ismét korán keltünk, mert ezen a napon körbeutaztuk a szigetet. Elsőként a déli parton fekvő majomparkba látogattunk el, megnéztük mit csinálnak a rokonok. 🙂 Vannak szabadon lévő szelíd jószágok, a vadabbak ketrecben vannak, nem kell attól félni, hogy kilopják a zsebedből a pénztárcát.
A majomkodás után elszeleltünk a Barranco del Infierno nevű helyre, ahol egy rövid tájékoztató után a fejünkre húztak egy-egy védősisakot és utunkra bocsátottak egy 6,5 km-es túrára. Ez valójában egy patak vájta völgy, ami a végén beszűkül, magas sziklafalak között sétálhatunk (ezért kell a sisak) és a végén lesz egy kis vízesés.
Ezután fel akartunk frissülni kicsit, mert az egész napos szikrázó napsütésben és túrázásban kimelegedtünk és le kellett hűteni magunkat egy kis óceáni vízzel, ezért továbbálltunk és meglátogattuk a Playa de la Arena nevű strandot. Sajnos kint volt a piros zászló és nagy volt a hullámzás, nem tudtunk fürdeni, de a fekete homokos tengerpart látványa és az óceán hullámzása teljesen kikapcsolt minket.
Egy rövid napozás után átmentünk a közeli Los Gigantes kilátóba, ahol a távoli, hatalmas függőleges sziklafalak látványa fogadott minket, ahogy kiemelkednek az óceánból.
Egy szerpentines keskeny hegyi úton haladtunk tovább Masca felé, ahol egy eldugott kis völgybe csöppentünk. Csodálatos kilátás volt a hegyekre, a távolban pedig a völgy végében látszódott az óceán, illetve annak a fénye. Azért volt különleges, mert felettünk az ég eléggé felhős volt, de az óceán felett nem és éles szögben betükröződött az egész völgybe a napfény, ami hihetetlen látványt tárt elénk.
Miután feltöltődtünk napenergiával és kávéval, továbbálltunk és felkerestük a Faro Buenavista del Norte világítótornyot. Sajnos nem lehetett felmenni, de mellette egy kopár placcon megcsodálhattuk a naplementét, ami olyan feledhetetlen élmény volt, hogy végleg eldöntöttük, innen nem megyünk haza.
Túltettük magunkat ezen a gondolatmeneten, meg amúgy is besötétedett és visszarobogtunk a szállásra. Vacsi után lementünk a partra és rájöttünk, hogy itt kellene elfogyasztani az esti rumot és sört, mivel az óceán nagyon haragos volt és olyan hullámokat generált, ami 20 méterre is felcsapott a hullámtörőkön.
Harmadik nap
Az utolsó napon lazábbra vettük a tempót, felmentünk a sziget északkeleti részén fekvő Anaga hegységbe, ami egy természetvédelmi terület. Komolyan is veszik a táj megőrzését, a túraútvonalakra engedélyt kell kérni a helyi hatóságtól, melyet a rendőrök ellenőriznek. Persze neten lehet intézni és ingyenes, de itt is érdemes jóval előtte, legalább 90 nappal igényelni.
Mi egy olyan ösvényen mentünk, ahova napi 16 embert engednek be. Egy lefelé vezető saras úton caplattunk le 2 km-t a gyönyörű természetes állapotú babérlombú erdőben. A végén egy kis tisztásra érkeztünk, ahol gyönyörű panoráma fogadott minket, ez is azt az érzést erősítette bennünk, hogy nem akarunk hazamenni.
Visszamentünk a kocsihoz és azt vettük észre, hogy ahol leparkoltunk az egy kilátó. Reggel még teljes felhőtakarásban volt, de mire odaértünk már kitisztult az idő és az egész hét egyik legszebb, ha nem a legszebb kilátójában találtuk magunkat: Mirador Pico del Inglés.
A babérlombú erdőn keresztül vezető hosszú út után leereszkedtünk a partig, ahol végre csobbanhattunk egyet az óceánban. Tenerife egyik leghíresebb strandján Playa de las Teresitason próbáltuk ki, hogy mennyire hideg a víz. Őszintén szólva elég hideg volt, de a 27 fokban (November 22-én!) nagyon jól esett és méltó lezárása is volt a nyaralásunknak.
Vlogok:
