Kis japán etikett: ezeket a dolgokat tartsd be, és a japánok szeretni fognak!
A Japánról szóló előző részben arról volt szó, mi várhat minket A felkelő nap országában, és mik azok az előkészületek, amiket nem árt megtenni utazás előtt. Ebben a részben arról lesz szó, mik azok az illemszabályok, amiket jó, ha betartunk. Ne várjuk a japánoktól hogy kijavítsanak minket vagy elmondják, ha valami nem tetszik nekik. Ezt nagyon ritkán teszik, főleg ha turistával van dolguk. Próbáljatok ezért sokszor a felületi reakcióik mögé látni, bár ez nem mindig könnyű.
Étkezés
- Nem illik enni: utcán, tömegközlekedési eszközön (metró, vonat), hivatalokban stb. Fagyit sem! Utcai árusnál állj meg a bódé mellett vagy találj egy padot a parkban ahol leülhetsz. Azt hiszed viccelek, de a három hét alatt egyszer próbáltam egy állomáson a fal felé fordulva gyorsan betolni egy onigirit mert már az ájulás szélén voltam. Kisvártatva hallottam ahogy morog mögöttem egy japán nénike a másiknak hogy „állomáson enni nem jó, nem jó” – lebuktam! Ezek alól kivétel lehet egy piknik vagy az olyan vonat ahol tartozik asztal is az üléshez, ahol árulnak is ételt a fedélzeten (ez általában a hosszabb járatokon van így). Inni ugyanúgy nem érdemes utcán, talán a víz még kivétel.
- Ha nem muszáj, ne nehezítsd a saját (és a pincér) életét azzal, hogy máshogy kéred az ételt, mint ahogy az étlapon van. Nagyon ritka hogy az extra kéréseket értelmezni tudják és valóban teljesítésre is kerüljenek. Mindez nem azért van, mert nem jó fejek, egyszerűen csak itt nem szokás és nagyon nehezen értelmezhető ha a leírtaktól valaki el akar térni.
- Étteremben a szürcsölés oké, ezen ne akadj fent!
- A pálcikát a rizsbe ne szúrd bele, mert ez a halotti ceremóniák egy része. Ha nem használod a pálcikát, a tányér szélén vagy a pálcikatartón pihentetheted (nem az asztalon magán).
Üdvözlések
- Nem kell nagyon meghajolni, de egy biccentés azért jól eshet az eladóknak, pincéreknek ha megérkezel valahova. Ha dolgod van valakivel, a meghajlás mélysége általában attól függ, mennyire áll feletted a ranglétrán az illető.
- A boltokban, éttermekben gyakran köszöntenek így: „irasshaimase!” ez kb annyit tesz hogy „üdv, jöjjön be!”. Nem elvárás hogy erre válaszoljon az ember, különösen nagy egységekben, de ha egy kisebb helyről van szó egy napszaknak megfelelő köszönés megfelel.
https://youtu.be/7YrxWE37m1A
A fenti videó a három heti japán élményeinket foglalja össze, reméljük sikerül általa egy kis ottani életérzést átadni nektek! Ha ti is szeretnétek hasonló kisfilmet örök emlékül az utazásotokról, de nincs hozzá eszközötök/tudásotok, vagy ha már szoktatok filmezni az útjaitok során de aztán sosem vágjátok meg és egy vinyón porosodik az anyag – keressetek minket bizalommal, szívesen segítünk videóvágással, és akár Gopro bérbeadással, instrukciókkal is. weiszandmaro.com
Utcán, tömegközlekedési eszközökön
- A dohányosoknak érdemes figyelni, mert vannak területek, ahol az utcán is csak az arra kijelölt helyen lehet dohányozni, sétálás közben nem lehet.
- Vonatokra, metrókra várva keresd a földön a felfestett sávokat vagy lábnyomokat és állj be a sorba te is. Shinkansen-nél és egyéb nagyobb vonatoknál a kocsi- és ülésszámot is megtalálod a földön, ha nem akarsz magaddal kiszúrni, vonat érkezés előtt keresd meg a tiédet és oda állj be, hogy a lehető legkevesebbet kelljen a szerelvényen vándorolnod. Először a leszállókat engedd le szigorúan, majd próbálj meg mielőbb feljutni a vonatra. A metrónál nagyon sokan vannak, és egyébként is, minden másodpercre pontosan jár, próbálj nem előidézni fennakadást.
- Forgalmas helyeken: aluljárókban, állomásokon keresd a menetirány jelzőket a padlón. Általában balra tarts van, de ez néha változik. A tömeg miatt fontos hogy megfelelő tempóban és jó oldalon haladj, különben sok embernek kell majd kikerülgetnie téged.
- A metrón, vonaton a jelszó a csönd! Ne telefonálj, és zenét is úgy hallgass hogy ne hallatsszon ki a fülesből. Ha van veled valaki, nagyon nagyon halkan beszéljetek majd egymással. Furcsának tűnhet ez, de szerintem igen hamar megszokja és megszereti az ember a csendes utazást, így lehet pihenni, szemlélődni.
- Vonaton, vagy bárhol, inkább próbáljatok jó előre jegyet foglalni ha szeretnétek, hogy egymás mellé legyen helyetek. Ha megpróbálsz megkérni valakit hogy cseréljen veled, annak az esetek döntő többségében értetlenkedés és elutasítás lesz a vége.
- Ugyan nem tilos, de kézen fogva járni itt nem divat!
Higiénia
- Ami a legszembetűnőbb: minden patyolat tiszta. Még az utcák is! Ebből következik, hogy szemetelni (más országban sem kellene, de itt aztán tényleg) tilos! Kevés a kuka, hordj magadnál zacskót a szemétnek, amit vigyél haza, és próbáld meg szelektíven kidobni. A fentiekből következik, hogy duplán nem érdemes elvitelre kávét kérni, ülj le és idd meg helyben, ezt rögtön az első napunkon megtanultuk.
- Az orrfújással várd meg, mire eljutsz mosdóba, lehetőleg ne emberek között, és semmiképpen se a tömött metrón vagy egy étteremben intézd el. Ugyan ezért fogadd el, hogy sok szipogó embert fogsz kint hallani, ami itt nem az igénytelenség jele.
- Ha beteg vagy, nem kérdés, vegyél szájmaszkot! Ezzel megtiszteled a többieket azzal, hogy nem betegíted meg őket. Gondolj bele, fordított esetben neked is jól esik ha nem tüsszentenek a metrón az arcodba.
- Lakásokban, szállásokon, templomokban és néhány boltban vagy étteremben ha papucsot látsz a földön vagy polcokat a cipőknek, ne is legyen kérdés hogy le kell-e venni 🙂 A legjobb, ha olyan cipőt választasz az útra amit könnyű le- és fölkapni.
Lányok figyelmébe
- A nők helyzete itt egy kicsit más, ne várd, hogy előre engedjenek az ajtón.
- Ha nő vagy, próbálj meg minél kisebb dekoltázsú és vállat takaró felsőket hordani. A szoknya vagy nadrág legyen legalább combközépig érő. Mint Ázsiában szinte mindenhol, a férfiak itt sem sűrűn hordanak rövidnadrágot.
Vallásos helyek
- Templomokban és azok környékén (hiszen itt a templom korántsem csak az épületből magából áll) takard el a válladat, dekoltázsodat és hosszú nadrágban/szoknyában menj.
- Buddhával szelfizni nem menő. Nagyon nem. A többi szent szoborral sem. Sokan csinálják, de te ne legyél egy közülük.
- Tiszteld meg azokat akik a templomba tényleg imádkozni mennek (meg fogsz lepődni, milyen sokan lesznek, akár öltönyös emberek az ebédszünetükben is) , inkább csendesedj el és diszkréten figyeld meg őket. Ha van kedved, megtanulhatod te is, hogyan kell imádkozni, vagy a különböző ceremóniákat elvégezni, szerintem csodás egy kicsit részt venni ezekben. Itt találhatsz hozzá egy kis segítséget: http://www.meijijingu.or.jp/english/your/1.html
Pénzügyi dolgok
- Borravalót nem kell adni, a legtöbb helyen nem is tudják értelmezni ha több pénzt adsz, valószínűleg visszaadják majd.
- Fizetésnél a bankkártyát két kézzel veszik el tőled és úgy is adják vissza. Ha pedig egy tálcát nyújtanak felétek, vagy akad valahol a pulton, oda kell tenni a kártyát és az aprót is. A névjegykártyára ugyan ez vonatkozik, két kézzel adják át és veszik el, illik azonnal elolvasni, és csak ez után eltenni.
Megijedni azért ettől a sok új illemszabálytól nem kell! Alapvetően azt fontos tudni, hogy a turistákkal szemben sokkal elnézőbbek a japánok, így valószínűleg sokszor nem fogják a tudtunkra hozni ha valamit nem jól csinálunk. De úgy vélem utazókként a legkevesebb, amit tehetünk, hogy legjobb tudásunk szerint megpróbálunk beolvadni az ország emberei közé – egyrészt, mert így nem zavarjuk őket (és nem őrülnek meg a turistáktól) másrészt mert így magunk is többet tanulhatunk az adott kultúráról.
A Japán sorozat következő részét itt találod: Három hét Japánban, a lenyűgöző templomkertek és nyüzsgő városok országában