Európa

Gasztronómia Albániában: végigettük az országot

Hirdetés

“Ti gasztro túrán vagytok?” -kérdezte a barátnőm, mikor az első néhány fényképet átküldtem neki az idei, immár második albániai utazásunkról. Nem volt véletlen a kérdés, mert egyrészt igyekeztem a kedvére ételeket fotózni, hiszen ő egy blogot vezet, ami főként balkán konyhával foglalkozik , másrészt, mert időnként kérdéseket is tettem fel neki, hogy pontosan mit is eszünk.

 

Az albán konyha, és az albán vendéglátás mindenképp megér egy rövid leírást, és néhány fényképet. Aki már kívülről fújja a nevezetességeket, és vakon is odatalál a legeldugottabb természeti kincsekhez, annak érdemes csak azért pár napra kimenni, hogy “végigegye” Albániát.

Azt, hogy milyen egészségesek az ételek, sovány húsok, sok bárány, rengeteg hal, juh- és kecskesajtok nagy választéka, friss zöldségek, köztük a csodálatos, édes paradicsom, gyümölcsök, füge és a most érő hatalmas gránátalmák, nem is részletezem. Egyszerűen élnek a természet adta lehetőségeikkel. Szerencsére nincsenek multik, legalábbis tömegével semmiképp, így esély sincs a nem friss zöld-félék bekerülésére.  Szóval, a multikultinak ez a káros része Albániába még nem jutott el. Sokkal inkább érvényesül náluk a vallások keveredésében, ami nekem sokkal szimpatikusabb.

 

Visszatérve az albán kulináriára, a sok friss helyi finomságból készített étel mellett kiemelném a vendéglátás színvonalát, beleértve a felszolgálók, és tulajdonosok kedvességét, udvariasságát, figyelmességét, az ételek tálalását, az ízléses dekorálást, és még sorolhatnám. Nem szeretek, nem is szoktam utazásokkal kapcsolatban árakról, pénzről írni, de azért itt megjegyzem még, hogy mindez az itthoni árak töredékéért.

Mondhatni, minden étkezésünk igazi gasztronómiai élmény volt. Ettünk halétteremben, egyik szállásunkon a házi néni készített autentikus vacsorát, másik alkalommal Sarandán, ahol Korfu közelségét idézték az ízek, a sült halhoz tzatzikit rendeltünk, a legjobb volt, amit eddig ettem. Ennek a vacsorának tetőzéseként megvendégeltek minket egy-egy vizespohárnyi házi pálinkával, ami olyan erős volt, hogy bevallom még én se bírtam meginni, és csakis azért, hogy meg ne sértsem a vendéglátónkat , egy óvatlan pillanatban a maradékot kis flakonba csempésztem és hazahoztam. Így legalább a barátaim is megkóstolhatták 🙂

 

Amúgy, szinte minden alkalommal kaptunk valami kis meglepetést az étkezéseinkhez, vagy a végén egy szelet finom süteményt, vagy az elején füge lekvárt, vagy valami rövidet, inni. Utolsó esténken szállodánk éttermében vacsoráztunk, közvetlenül a tengerparton. Michelin csillagos éttermek megirigyelhetnék, úgy a minőséget, mint a kiszolgálást és a tálalást, a mennyiséggel viszont kár lenne versenyezniük…

Mi volt a legjobb élményünk?
Sarandán szintén tengerparti szállodánkban késő este lementünk a beach-bárba iszogatni. Volt egy darab nagyon finom sajtunk, levittük, és egyáltalán nem volt kellemetlen, kértünk egy kést, hogy felvághassuk. A felszolgáló látva, hogy mit szeretnénk, a kés mellé hozott még kistányérokat is. Apró gesztus, mégis nagyon nagy dolog. Ezt nem hiszem, hogy tanítják, ez abból a vendégszeretetből jön, ami egész utunk során kísért minket, ami miatt visszajáró vendégek lettünk. Köszönjük!!!  Nektek is, hogy végig olvastátok, tudom, kicsit hosszú lett, ígérem, jövőre ennél is több lesz!

 

 

 

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb